Katonai objektumok
1. A katonai objektumok előzményei és kialakulása
2. Élelmezési raktár
3. Tábori sütöde
4. A Katonai Lőportárak zárt világának megszűnése
Budapest, Aba utca 2.
A pesti síkot hordalékával lassan feltöltötte a medrét változtató Duna. A folyamba ömlő Rákos-patak szabályozása előtt szintén gyakran változtatta folyásirányát. Pest lakossága egyre gyarapodott, rákényszerült az attól északra fekvő mocsaras, árkokkal szabdalt terület feltöltésére, hogy arrafelé is terjeszkedhessen. Az 1800-as évek utolsó harmadában jelentős katonai objektumfejlesztésre került sor errefelé, amelyet elősegített a magyar és osztrák haderő törvény általi összehangolása is. Nem csak a katonák kaptak helyet itt, hanem a kiszolgáló feladatkört ellátó számtalan egység is. A két világégést követően egyre inkább elvesztette katonai jelentőségét a komplexum, az 1970-es években a lakótelepek építésével véglegesen megszűnt.
1. A katonai objektumok előzményei és kialakulása.
A XIII. kerület, mint Budapest egyik közigazgatási egysége, földrajzi elhelyezkedését illetően, a Pesti-síkságon alakult ki. Ez a terület a törökök kiűzését követően népesült be a városfallal körülvett Pest várfalon kívüli terjeszkedésével, a várost körülvevő mezőgazdasági terület lassú benépesülésével.
Kelet felé haladva a pesti síkságon, következik a Rákos-árok, mely az újkorban már erősen feltöltődött állapotban volt, csak a legnagyobb árvizek öblítették át a medrét. 1740-ig Pest város esővíz levezetőjeként és szennyvízcsatornájaként funkcionált. Ebbe az árokba hordta a szemetet a lakosság, komoly fertőzésveszélyt okozva ezzel.
Mivel a várfalak közé szorított Pest idővel szűknek bizonyult, a lakosság a várfalakon kívül is letelepedett, fokozatosan belakva, beépítve a mezőgazdasági területeket. A majorságok helyét átvették a lakóépületek. Szükségessé vált 1740-re a bűzlő, mocsaras Rákos-árok feltöltése.
Pest-Budán a 18-19. században számos kaszárnya, illetve fontosabb katonai épület volt, de Pesten, pontosabban Rákoson egy lovassági kaszárnyát, egy szekerész laktanyát és Vác határában néhány tüzérségi raktárat említ a korabeli kaszárnyajegyzék.
Egy 1887-es elhelyezési vázlat már egy tüzér laktanyát, tüzérségi-, élelmezési- és felszerelési raktárakat, valamint egy tábori pékséget tüntet fel.
A Rákos-patak és a Rákos-árok közti terület, amely jelentős részben fedi az 1938-ban XIII. kerületként egy közigazgatási egységbe szervezett városrészt, a fenti földrajzi, vízrajzi adottságok miatt csak követni tudta Pest egyéb - városfalon kívüli - területének fejlődését. A Rákos-árok feltöltése, a Rákos-patak szabályozása nyitott teret a 19. század végi parcellázások és úthálózat fejlesztések előtt.
A XIII. kerület a főváros pesti oldalán, Angyalföld, Újlipótváros, Vizafogó városrészeket és a Népsziget déli részét magába foglaló közigazgatási egység. A kerület történelmi városrészei: Angyalföld, Erdőtelkek, Felsőbikarét, Kikötő-dűlő, Lőportárdűlő, Újlipótváros, Vizafogó, Népsziget, Magdolnaváros.
E városrészek közül a Lőportárdűlő területén (Dózsa György út-Szabolcs utca-Róbert Károly körút-Váci út által bezárt négyszög) jelentős katonai létesítmények épültek 1887- 1899 között, amelyek – később fokozatosan korszerűsödve, átépülve, új beruházásokkal kiegészülve, számos esetben funkciót váltva a több mint száz év során – elemeikben ma is léteznek.
A Lőportál dűlőn történő 19. század végi laktanya beruházásoknak is feltétele volt a mocsaras területek lecsapolása, az ismétlődő árvizek kiiktatása. A Rákos-árok feltöltése és a Rákos-patak szabályozása következtében ezek a feltételek megteremtődtek, amely utat nyitott egy intenzív területfejlesztés előtt. Az 1870-es évektől kezdődően meginduló iparosodással, út- és hídépítésekkel, a Váci út, Aréna (Dózsa György) út, Hungária (Róbert Károly körút) körút megnyitásával, a Margit híd felépülésével és a még meglévő nagy alapterületű telkek, a rákosi gyakorlóterek, kocsipályák elérhetőségével ideális feltételek teremtődtek a katonaság ide telepítéséhez, a laktanyaélethez. Ebben az időben épült a Vilmos főherceg, az Albrecht főherceg és a cs.és k. Vonat (Szekerész) laktanya, a Tábori sütöde, az Élelmezési raktár, a Gőzmosoda, a 16. számú cs. és k. Helyőrségi kórház.
A területfejlesztések és iparosításon túl még egy fontos körülmény mozgatta a 19. század végén megindult nagyarányú katonai építkezéseket a fővárosban és a Lőportár dűlőben egyaránt. 1868-ban elfogadásra került az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres erőiről, a véderőről szóló 1868. évi XV. számú, a honvédségről szóló XVI. és a népfelkelésről szóló XVII. számú törvény. E törvények nyitottak utat a császári és királyi haderő fejlesztése mellett a magyar királyi honvédség felállításának is. A haderőfejlesztés szükségszerűen vetette fel új, korszerű laktanyák építésének szükségességét. A fővárosban épülő laktanyák építésének tervei összehangolásra kerülhettek az ugyancsak ebben az időben alakuló városrendezési tervekkel. A belvárosi szűkös, nedves, a városi életet zavaró laktanyák városon kívülre telepítésére telekcserékkel, az értékes belvárosi telkek megváltásával, pénzügyi támogatással megoldhatóvá vált. Az új laktanyák megépítésére a főváros peremén, köztük a Lőportár dűlőben nyílt lehetőség.
A Lőportál dűlő laktanyái, katonai intézményei az akkor kialakuló külső Hungária körút, majd Aréna út mentén épültek fel a császári és királyi haderő érdekében, mintegy kettő évtizeddel az említett törvény megjelenését követően. A 19. század végén, a fővárosban állomásozó alakulatok, intézmények laktanyái között említés történik már a Lőportár dűlő császári és királyi haderő laktanyáiról, a 44. gyalogezred laktanyáját, az Albrecht főherceg laktanyát, 10. tábori ágyús ezred laktanyáját, a Vilmos főherceg laktanyát, a Hungária úti 16. számú cs. és k. Helyőrségi kórházat, Élelmiszer raktár és központi ágyraktár helyeként a Lehel úti bázist.
De ebben az időben épült kettő vonat osztály (szekerész egység) elhelyezésére a Vonat (Szekerész) laktanya, valamint a fent felsorolt laktanyák és kórház érdekében, a katonai öltözetek, ágyruházat tisztításának megoldására a Gőzmosoda.
Az épületek (beruházás) terveit a katonai közigazgatás alá tartozó császári és király Hadmérnökkari Igazgatóság hivatala készítette a 19. század végi korszerű laktanya építési elveknek megfelelően, pavilonrendszerben. A nagy szabad területen szabályos kiosztásban téglalap alapú épületek szolgálták a különböző, térben elkülönített funkciókat. Ezek az épületek a századvégi középületeket jellemző vakolat nélküli, általában kettő vagy háromszintes épületek voltak, díszítés nélküli homlokzattal. A legegyszerűbb építészeti kialakítás jellemezte őket. Az állomány elhelyezését szolgáló körleteken (tiszti, altiszti, legénységi épületeken) túl törzsépület, fogda, fegyvertár, istálló, kovácsműhely, lovarda, gyakorló (alakuló)tér, lóúsztató, trágyagödör is helyet kapott.
A nagy laktanyák mellet kisebb laktanyák, katonai intézmények is épültek, melyek kiszolgáló, oktatási, igazgatási céllal létesültek. A katonaság élelmiszer ellátását, ruha, ágy, fegyver, lőszer igényét biztosító nagyobb központi raktárakat általában a nagy laktanyák szomszédságában helyezték el.
Budapest helyőrségben, ebben az időben összesen tizennyolc laktanya működött és így a Lőportár dűlő (a XIII. kerület) laktanyai létesítmények tekintetében nyugodtan nevezhető felülreprezentáltnak.
2. Élelmezési raktár.
A Dózsa György, Lehel, Hun és a Szabolcs utca által bezárt területen épült 1894-et követően.
A Lőportár dűlő - egy 1887-es katonai térképvázlat szerint - egy tüzér alakulatnak és számos katonai raktárnak adott helyet.
Tüzér ezred és tüzérségi, valamint élelmezési raktárak a váci határban, Budapesten. A vázlat - amely itt nem érhető el - piros színnel jelzi a működő katonai létesítményeket és feltünteti a környező, mezőgazdasági művelés alatt álló, felparcellázott területeket, az úthálózat kiépítetlenségét. A Lehel út egy töltésen futó földútként (kocsiútként) szerepel, amely az akkor még nem létező Aréna útig futott. Folytatásaként a német megnevezés ökörhajtó útnak nevezi a tovább haladó földutat. Ez a terület ebben az időben a város pereme volt, ahol a felsorolt alakulat és raktárak helyfoglalásán túl, a pesti laktanyák gyakorlóterei, lovagló és kocsihajtó pályái is - a lakosság zavarása nélkül - jó megfértek. A 19. század végén végrehajtott nagyarányú laktanyaépítések során ezen a területen jelentős, élelmezési funkciókat ellátó, és egyéb kiszolgáló tevékenységre szakosodott katonai szervezetek (Élelmezési raktár, Tábori sütöde, cs. és k. 16. sz. Helyőrségi Kórház) is megtelepedtek.
Az 1890-es években a növekvő létszámú hadsereg anyagi ellátásának biztosítása szükségessé tette a katonai ellátó rendszer továbbfejlesztését. A katonai közigazgatási és anyagbiztosítási feladat ellátására a hadsereg-főparancsnokság alárendeltségében hadtáp főparancsnokság alakult. Szervezetileg létrejöttek a pénz-, élelem- és ruházati ellátás szakosított katonai szervei, a hadbiztosok, a számvevő katonai tisztviselők és a csapatgazdászati tisztek. E szolgálatok pontos ellátásának szabályozására már szakutasításokat is készítettek.
Megalakultak a területi és helyőrségi szakraktárak, vagyis az eddigi ellátó raktárak helyett szakosított élelmező-, ruházati-, vonatanyagraktárakat hoztak létre. Így alakították meg először Budán a Vörösvári úton a közös (cs. és kir.) élelmező raktárt sütődével és malommal, majd pedig 1894-től Pesten a Honvéd Élelmező Raktárt, Tábori sütödét, végül a Hungária körúton (ma Róbert Károly körút) az Ágyraktárt és Gőzmosodát, amely ebben az időben az élelmező raktárhoz tartozott.
Az Élelmezési raktár elhelyezési leírása az 1894-es tervdokumentáció alapján:
1 adminisztrációs épület 7 és 9 széna és szalma raktár
2 legénységi épület 8 hídmérleg
3 iskola épület 10 tiszthelyettesi lakások
4 raktár és tiszthelyettesi lakások 11 szemestakarmány raktár
5-6 raktárak, mellettük kétszersült és konzerv raktár.
A Budapestin túl, ebben az időben épült még 10 területi és helyőrségi élelmező raktár: Pozsony, Komárom, Sopron, Székesfehérvár, Arad, Kolozsvár, Temesvár Nagyvárad, Nagyszeben, Kassa városokban.
A Központi Élelmezési Anyagraktár területe és épületei a budapesti Honvéd Élelmező Raktár megalakulásától, 1894-95 óta lényegében változatlanok.
Az építési tervek elfogadását követően megépülő adminisztrációs-, legénységi- és lakóépület, iskolaépület, az iparvágány melletti első raktárépület után folyamatosan, 1910-ig épülnek meg a raktárépületek (melyek az akkori kincstári szerződéses /gabona, liszt, széna, szalma/ szállítók költségére épültek). Ugyanekkor épült az adminisztráció épületével szemben lévő raktár épület, amely középen raktárhelyiség, két szélén pedig tiszthelyettesi lakás volt.
A raktárhoz a Hun utcán vasúti pálya csatlakozott, amely a Vágány utcán áthaladva csatlakozott a Nyugati pályaudvarból kifutó sínekhez. Ezzel az Élelmezési raktár szállítási kapacitása szinte határtalan volt.
Az 1920-as évektől kezdve az élelmező raktár feladatai közé tartozott a tűzifa és a szén biztosítása, illetve tárolása is. E célból a raktár Aba utca Lehel úti sarkán épült a faaprító és fűrésztelep, amely körül a tűzifát és a szenet egészen az 1950-es évek végéig tárolták. Utána a fűrésztelepből csomagolóanyag raktár lett, majd 1958-ban lebontották és helyére lakótelep és a Biztosítási és Nyugdíj Számító Központ (BNYSZK) objektuma épült.
A két világháború közötti időszakban az 1. Honvéd Élelmező Raktár feladata volt Budapest helyőrség, valamint a Duna-Tisza közt elhelyezkedő m. kir. Honvédség I. hadtest csapatainak nem romlandó élelmiszerekkel (liszt, tészta, hüvelyes; konzerv, só, fűszer, kávészer) friss kenyérrel, kétszersülttel, szemes és szálas lótáppal, valamint anyagjárandósági cikkekkel való ellátása. Az anyagvételezés havonta kétszer történt, amihez a lovas alakulatok egyszerre 100-150 fogattal érkeztek.
Az élelmező raktár feladatai közé tartozott a szakanyagok tárolása és kiadása mellett az elöljáró hadbiztosi szervek által biztosított élelmiszer anyagok ütemezése, a lótáp és tűzifa helyszíni beszerzése, a pesti helyőrség friss kenyérrel való ellátása, az 1. és 8. számú kórházak péksüteménnyel és fehérkenyérrel való ellátása. Továbbá az első hadtest élelmiszer számadásainak ellenőrzése.
Az első világháború előtti és alatti években - az 1900-1919-ig terjedő időkben - a raktár állománya úgynevezett "katonai ellátó tisztviselőkből" állt, akik a „nem csapat" állományba tartoztak és általában valamilyen kereskedő vagy gazdasági szakmához értő, illetve a csapatoknál ellátó szolgálatban gyakorlatot szerzett altisztekből kerültek ki. Az első világháború végén, az 1920-as években a békeszerződésben engedélyezett kisebb hadsereg létszáma miatt több csapattiszt is került az élelmező raktárhoz. A létszámcsökkentésre tekintettel ez időben az élelmező raktárt fedő néven Közrendészeti Szervek Élelmező raktárának nevezték. A tisztek és tiszthelyettesek polgári ruhában jártak és tisztviselői állományban előadóként, fogalmazóként, gyakornokként szerepeltek. Az 1930-as években, amikor újra megindult a hadseregfejlesztés, a raktár elnevezése l. sz. Honvéd Élelmező Raktárra változott. Közben - 1925-27 között - a raktár területén, az Aba utca felé eső területen, új beruházásként megépült egy korszerű gázfűtéses, hat kemencés sütöde, liszt és kenyérraktárral, gépi dagasztóval, liszt-szitáló és keverő berendezésekkel.
A raktár szervezete a demokratikus hadsereg megalakulásáig:
- Parancsnokság
- Biztosítási és beszerzési osztály
- Utalványozó
- Raktár osztály (1-3 élelmiszer raktár, 4-5 szemes lótáp, szálastakarmány, fekszalma raktár, sütöde, fatelep)
- Élelmezésügyi század (sütöde szakasz. élelmiszer raktár szakasz, iskola szakasz)
- Gazdasági hivatal
A szigorú katonai fegyelem betartása mellett a tisztek, altisztek, katonák és polgáriak közti viszony, a hadsereg fegyvernemi csapataihoz viszonyítva, sokkal emberibb, közvetlenebb volt. Megmutatkozott ez a szellem akkor is, amikor 1942-44-es években fehér és sárga karszalagos munkaszolgálatosok dolgoztak a raktárban. Oda (az élelmezési raktárba) csak protekcióval lehetett kerülni, mert mindenki tudta, hogy ott dolgozni kell, de enni kapnak és nem kegyetlenkednek velük. 1944 őszén, Budapest Helyőrség parancsnokai közül, csak az 1. számú Élelmezési Raktár parancsnoka, Tóth Mihály őrnagy nem volt hajlandó felesküdni Szálasira és beosztottjait sem eskette fel. Felszólítás ellenére sem adta át a raktárkészletet. Ennek következtében letartóztatták és Sopronkőhidára
internálták. 1946-ban a HM Hadbiztosi Csoportfőnökségen osztályvezető, majd 1948-ban csoportfőnökké, vezérőrnaggyá nevezik ki. 1951-ben koncepciós vádak alapján elítélik.
Ma, volt lakása házának falán - melynek lakóit szintén megmentette az elhurcolástól - márványtábla őrzi emlékét. Az emléktáblát a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a XIII kerület Önkormányzata és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület állította.
1945.03. 31-én, a 3141/3/1945. sz. rendeletével Vörös János honvédelmi miniszter 1. sz. Honvéd Élelmező Raktár néven megalakította a demokratikus hadsereg élelmezési raktárát. Telephelynek a Lehel úti bázist jelölte ki feltételesen, mert ebben az időben a bázis területén a szovjet Vörös Hadsereg egységei állomásoztak. Ideiglenesen a Kilián laktanyában végezte munkáját a raktár állománya, majd 1948-ban foglalhatta el újra a Lehel úti bázist.
1956-ban az Élelmezési Raktár folyamatosan működött. November 4-én a ceglédi szovjet páncélos zászlóalj települt a raktár területére. A sütöde 1959 őszéig, a szovjet élelmező raktárral együttműködve sütötte a kenyeret és a magyar alakulatokon túl, a budapesti szovjet alakulatokat is ellátta kenyérrel.
Az intézmény szervezete, neve az idők folyamán számos alkalommal változott, a raktározási, szállítási, rakodási feltételek korszerűsödtek. Ma, a több mint száz éves, patinás épületekben, raktárakban 21. századi színvonalon folyik a logisztikai (ellátó, kiszolgáló) szakmai munka.
Az 1980-as években a számítástechnika fejlődésével a Magyar Honvédségben is jelentős számítástechnikai fejlesztés történt. A Magyar Honvédség hadrendjében megjelent a REVA (Rendszerszervezési, Vezetésgépesítési és Automatizálási Szolgálat) szolgálat, melynek bázisává (légkondicionált géptermek kialakításával) az élelmezési raktár volt legénységi épületét jelölték ki.
1990-es évek elején létrejöttek a katonák érdekvédelmi szervei, a szakszervezetek. A reprezentatív szakszervezetek és a Honvédelmi Minisztérium megállapodása alapján az Élelmezési raktár volt iskola épületében nyert elhelyezést a Honvéd Szakszervezet, valamint a Honvédségi Dolgozók Szakszervezete irodái. Itt kapott irodákat a Magyar Honvédség Szociálpolitikai Közalapítványa is.
2013-ban döntés született a Magyar Honvédség Haditechnikai Intézetének, Élelmezési raktár területére történő áttelepítésére.
3. Tábori sütöde.
A Lehel, Hun, Szabolcs és a Mohács utcák határolta területen működött.
A Lőportár dűlő egyik legrégebbi katonai létesítményének egyike. Megépítését Budapest Főváros Tanácsa 1886-87-ben engedélyezte, egy, a császári és királyi Hadmérnökkari Igazgatóságnak küldött átiratban.
Az átirat tanúsága szerint a terület rendezetlensége miatt több pontosításra szorult a telek végleges határainak kijelölése.
A Tábori sütöde helyszínvázlata az 1887-es építési tervekből:
I-III elhelyezési körletek a tisztek, altisztek és a legénység számára.
IV. szabadtéri WC.
V. raktár
VI. kémény
VII. kemencék
VIII. lisztraktár
A tábori pékség (katonai pékség) létesítését a környéken települő, illetve környékre tervezet laktanyákban lévő jelentős számú katona kenyérellátásának biztonságos megoldása indokolta. Ezt a feladatot a kor színvonalán működő polgári pékségek megoldani nem tudták, illetve e logisztikai feladatot biztonsági okokból sem volt célszerű más módon rendezni. A Tábori sütöde megalakulásától az Élelmezési Raktár állományába tartozott és 1925-1927-ig működött. Teljesítménye a napi 15-20 tonna kenyér és pékáru előállítását tette lehetővé. A m. kir. Honvédség vezetése a már korszerűtlennek ítélt sütőüzem működését beszüntette és más funkciót adott épületeinek. A negyvenes évek elejéig kétszersültet készítettek, majd felújítást és átalakítást követően, 1943-ban a Tábori sütöde helyén Állategészségügyi Raktár alakult, illetve az I. számú épületet laboratóriummá, altiszti lakássá alakították át.
A megszüntetett sütöde helyett, az Élelmezési raktár területén felépült új gázfűtéses sütöde körszerűbb technológiával, nagyobb kapacitással sütötte a kenyeret és pékárukat a helyőrség katonái számára.
A hadra kelt csapatok kenyérrel történő ellátása csak részben volt feladata a sütödének. Ezt a csapatokhoz szervezett speciális ellátó szervezetek végezték, szervezték. Azonban az élelmezési szolgálatokkal szemben elvárás volt már az ezredfordulón is, egy korszerű, mobil eszközre szerelt sütöde megalkotása. 1901-ben született is megoldás egy lóvontatású kocsira szerelt sütőkemence formájában. Az eszközt Békéssy József vezérkari őrnagy tervezte, szabadalmaztatta és mind az Osztrák-Magyar Közös Hadseregben, mind az osztrák Landwehr-nél és a Magyar Királyi Honvédségnél rendszerbe állították. A magyar hadseregben 1934-ig rendszerben is tartották.
A Tábori sütöde és a helyén működő Állategészségügyi Raktár, illetve laboratórium és altiszti lakások folyamatosan működtek még 1945 után is. Később, az eredeti telek Lehel út felőli oldalán tanácsi kezelésben új beruházások történtek, a Szabolcs utcai részen pedig az 1990-es években nőtlen tiszti szálló épült. Jelenleg a be nem épített telekrészeken romos épületek találhatóak, melyeket legutóbb, az ötvenes években, még a Magyar Honvédség használt. Legutolsó katonai szervezetként a 103. önálló hadműveleti rádiófelderítő zászlóalj használta a területet.
4. A Katonai Lőportárak zárt világának megszűnése.
1890-ben a váci-temetőt véglegesen megszüntetik és a Váci-út, Bulcsú-utca és Lehel-utca által körülhatárolt térrészen felállítják a Ferdinánd-téri nyílt piacot. Az Aréna-út déli oldalán még az 1890-es évek vége felé is láthatók voltak a zsidó temető egyes sírkövei és sír dombjai. Ugyanebben az időben kezdik meg a Budapest-Újpest-Rákospalotai Villamosvasút építését (melyet a nép röviden Búr-vasútnak nevezett) és azt 1894-ben adták át a forgalomnak. Ezzel megindult Angyalföld keleti részein is a fejlődés, mert a katonai lőportárak áthatolhatatlan világa megszűnt.
A mai Róbert Károly körút-Szabolcs utca-Aba utca-Lehel utca között terült el a volt Albrecht főherceg laktanya, benne a IV. körzetközétkezési bizottsággal. A Lehel-utca 41. sz. alatt volt az államrendészeti szervek 1. számú élelmiszer-üzeme és a 45. sz. alatt a Központi állategészségügyi anyagraktár.